Múltbéli Merengő – A rendező mint szövegalakító

In CategoryHírek, Szakmai beszélgetés
ByVeisz Betti

Múltbéli Merengő

A rendező mint szövegalakító – Szakmai beszélgetésünk a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attilával

A Debreceni Egyetem Pálffy István Színházi Szakkollégiuma szakmai beszélgetés- sorozatot indított a 2010/2011- es tanév második félévében. E beszélgetés- sorozat második meghívottja Vidnyánszky Attila a debreceni Csokonai Színház igazgató- főrendezője volt, aki idén március 15- én vehette át a Kossuth- díjat. Nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen kiváló szakmai tekintéllyel volt alkalma találkozni a szakkollégium és az egyetem oktatóinak, hallgatóinak.

A beszélgetés középpontjában a rendező szövegalakító szerepe állt. Elsősorban arra volt kíváncsi Balkányi Magdolna, a szakkollégium vezetőtanára, aki vezette a beszélgetést, hogy Vidnyánszky hogyan látja belülről saját pályáját. Az igazgató egyértelművé tette válaszában, hogy legnagyobb teljesítményének a mai napig a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház megalapítását és vezetését tartja. Emellett azonban kijelentette, hogy most már komolyan meg kell említenie a Csokonai Színházban végzett munkáját is, hiszen sikerült egy olyan társulatot összeverbuválni az utóbbi öt esztendő folyamán, mely mostanra Magyarország egyik, talán a legerősebb társulata lett. A rendező visszautalva kijevi mentorára elmondta, hogy az a rendező igazi tekintély, aki regisseurként tevékenykedik. Elárulta a közönségnek, hogy a regisseur az a rendező, aki egy komoly társulatot is irányít és nem csupán egy- egy előadás rendezését vállalja el különböző színházakban. A vendégrendezés Vidnyánszky szerint ugyanis egy nagyon kényelmes pozíció, ugyanakkor egy társulatot irányítani komolyabb, mert ott nem csak önmagért és az adott előadásért felel a rendező, hanem az egész társulat munkájáért.

Balkányi Magdolna ezt követően azt kérdezte a Csokonai Színház rendezőjétől, hogy véleménye szerint hol van a helye a szövegnek a rendezéseiben. Vidnyánszky ekkor felvázolta a közönség számára, hogy a szövegnek a különböző korokban más és más szerep jutott a színházban. Központi szerepet pedig a repertoár színházak kialakulásával kapott. Saját rendezéseit is több csoportba rendezte a hallgatóság számára. Elmondta, hogy a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás szövege például önmagában értelmezhetetlen, hiszen három különböző szöveg rétegből áll össze, ráadásul a konkrét replikáknak a nagyobb részét a színészekkel közösen fogalmazták meg. A rendező ugyanakkor nyílván valóvá tette, hogy teljesen más a helyzet, amikor a rendező „Csehovban fürdik meg”. Hiszen egy- egy Csehov- szöveggel ő maga sorról- sorra ismerkedik és minden mozzanatát aprólékosan megvizsgálja azért, hogy maga előtt láthassa a csehovi világot. Megint más esetekben pedig előfordul, hogy a zene indítja el a rendezés felé. Például a Dorottya megrendezésekor a zene hamarabb megvolt.

Ennek apropóján fogalmazódott meg a kérdező következő kérdése is, mely arra kereste a választ, hogy egy- egy erős drámaszöveg mennyire köti meg a rendező kezeit. Vidnyánszky azt válaszolta, hogy mindig alázattal fordul a szöveghez, de alapvetően meghatározza rendezéseit az, hogy milyen problémák idegesítik a világban és véleménye szerint ez a szabadság ad lehetőséget a rendezéshez. Egy zenei- metaforával próbálta érzékletesebbé tenni a választ a közönség számára. Azt mondta, ha más benne a zene, akkor újra hangszereli a szöveget. Erre példaként a Nemzeti Színházban bemutatott Hová lett a rózsa lelke című darabot hozta fel. Elmondása szerint ugyanis a történet gyönyörű volt, de a próbafolyamat során egy „szalondrámának” érezte, ezért áthangszerelte a szöveg 80%- át.

Az operák rendezésének nehézségei is szóba kerültek a beszélgetés alatt, melyről Vidnyánszky azt mondta: „Az operával sok csoda és sok baj is van!” Magyarázata szerint vannak Wagner librettói, melyek, úgy ahogy vannak gyönyörűek és összetettek a történetek is, de ott van másik példának Verdi, aki primitív történetekkel dolgozott, de a zene, melyet szerzett hozzá magával ragadó és a rendező ilyenkor hagyja, hogy a zene irányítsa. Példaként az operával kapcsolatban a Borisz Godunov- ot hozta fel a rendező elmondva, hogy csodálatos a történet, a zene, de van egy probléma: kilenc, az az 9! befejezése van a történetnek. Ebben az esetben a rendezőnek nehéz döntenie, de egyet ki kell választani.

Negyedik típusként Hobo rendezései kerültek elő, melyekről elmondta, hogy kifejezetten a közönség számára készülnek. A Hobo- előadásokkal ugyanis azt a katarzist kívánják elérni a színházban, melyek a koncerteken vannak. S mint tudjuk ezt sikerül is elérnie ezeknek az előadásoknak. A debreceni közönség ugyanis nagyon kedveli a másik Kossuth- díjjal jutalmazott szerzőt.

A beszélgetés végül nyitottá vált és kérdezhettek a közönség soraiban helyet foglalók is. Többek között a Három nővér rendezése került középpontba és a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás. Emellett fontos kérdés volt az is, hogy a hosszú évek óta futó előadások hogyan képesek működni a mai korban. Vidnyánszky azt mondta, hogy ezek az előadások folyamatosan változnak, ahogyan a színészek is, akik játszanak bennük. De a mondanivalójuk megmarad. Elárulta szeretné látni a Három nővért úgy is, hogy a jelenleg 30 év körüli szereplők már 60 évesek és még mindig ők a három nővér. Hiszen az ő felfogásában a Három nővér története a III. felvonással kezdődik, amikor már egy tűz után vannak és a világuk kezd darabjaira hullani. A rendező azzal indokolta ezt, hogy a mai ember is egy ilyen tűz utáni világban él.

Végül igyekezett a beszélgetés a jövő felé is tekinteni és kiderült a hallgatóság számára, hogy egy ígéretes és izgalmakban gazdag évad elé tekinthetünk itt Debrecenben, mert ismét rendezni fog nálunk három világhírű rendező, akiket már szinte haza vár a közönség. A vihar és a Fodrásznő rendezője Viktor Rizsakov, az Oblom- off rendezője  Andrezej Bubien és A tüzes angyal rendezője Silviu Purcarete lesznek a színház vendégrendezői.

 

(a beszélgetésről megjelent Nagy Sára beszámolója a kulter.hu oldalon)

Múltbéli Merengő – Drámaszöveg és színház

In CategoryHírek, Szakmai beszélgetés
ByVeisz Betti

Múltbéli Merengő

Drámaszöveg és színház  – Szakmai beszélgetésünk Borbély Szilárddal

Drámaszöveg és színház kapcsolatát kívánta feltárni a PISZSZ a tavaszi félév első nyílt beszélgetése során. A kollégium hallgatói tanári segítséggel próbálnak elmerülni a színház és a drámai szöveg mágikus kapcsolatában, az íróasztaltól a színpadig. A március 10.-ei rendezvényen Borbély Szilárd segítette a kis csapatot annak megértésében, milyen is a kapcsolat szövegalkotó és színház között, elsősorban a Dea Debrecen című munkája kapcsán.

A rendezvényt Balkányi Magdolna, a szakkollégium vezetőtanára nyitotta meg, melyet követően Borbély Szilárd három fő témát érintve, tőle megszokott szelíd őszinteséggel, vezette be a társaságot sajátos alkotói világába. Először a lírai, epikus és drámaalkotási különbségekről beszélt, majd a szövegalkotói tapasztalatait osztotta meg velünk,és végül némileg visszatekintett az elmúlt korok színház és szöveg kapcsolatára.

A beszélgetés során megtudtuk, hogy ő maga mindig is különös varázst érzett a drámai szövegek világában, hiszen úgy érezte, az ilyen jellegű művek kihívást jelentenek számára, hiszen itt nemcsak különböző hangok megteremtésére van szükség, hanem teljes karaktereket kell megjelenítenie, kidolgozott kapcsolati hálóval. A figurák leírásával nem okozott problémát, ám igencsak nehezen találta meg helyüket a színpadon, ahogyan ő fogalmazott, sokáig nem érezte, a titokzatos színpadi varázslat lebegését. Ám éppen a színpadra állítással kapcsolatban rombolta le illúziónkat, azzal, hogy elmesélte, hogy a szöveg nem úgy jut el a színpadra, ahogyan mi azt külső szemmel, mondjuk egy színházi plakát alapján elképzeljük. A színészek nem csupán megkapnak egy kész szöveget, amelyet begyakorolnak, és változtatás nélkül eljátszanak. A karakterek és maga az előadás eredménye egy hosszasabb együttműködés révén jön létre, melynek első lépése csupán a motiváció vagy akár egy cím létrejötte.

 

A Dea Debrecen című „theátromi bohóskodás” létrejötte a 2009-es Kazinczy-évfordulóhoz köthető, életre hívása a DTV, a Csokonai Színház és az Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Intézet közös pályázatához köthető. Célja tulajdonképpen egy olyan mozgóképes mű létrehozása volt, amely egyedi módon próbálja meg hozzánk közelebb hozni a magyar történelmet, tulajdonképpen egy szórakoztató tanulási lehetőséget próbál nyújtani a fiataloknak.  A darab szövege később az Alföldben is megjelent, illetve színdarabként ebben az évadban is felkerült a Csokonai Színház műsorára. Borbély Szilárd kiemelte, hogy a munkálatokban hatalmas szerepe volt a színészeknek, volt olyan rész, amelyet ők maguk alkottak meg a karakterformálás során.

A történet az 1800-as években játszódik, a fogságból hazatért Kazinczy és Csokonai próbálja elfoglalni megérdemelt helyét a társadalomban, ám ehhez mindkettejüknek házasodnia kell, kettejük érdekes kapcsolatára, „ütközéseikre” fókuszálva próbálja bemutatni a darab az akkori életet, felfogást és ahogyan azt Borbély Szilárd is mondta, a darab legfőbb törekvése, hogy igazi emberként mutassa meg irodalmunk két nagy alakját, lerombolva azt az mitikus képet, mely gyakran élő mitikus költői képet. Hiszen ők is hús-vér emberek, akárcsak mi magunk. Bár számunkra csak az Alföldbéli szövegkönyvből látszik, hiszen a darabból ezek a részek kimaradtak. Borbély Szilárd kiemelte, nagy hatással voltak rá Csokonai megzenésített versei, hiszen úgy érzi, a valódi, korabeli hangzás is egészen más útra terelheti érzéseinket, értelmezéseinket a versekkel kapcsolatban.  A szöveget olvasva, vagy akár a darabot látva valóban úgy érezzük, hogy Borbély Szilárdnak sikerült megteremtenie azt a melankolikus és mégis vidám hangulatot, melyben Kazinczy és Csokonai élhettek és alkothattak itt, „Dea Debrecenben”

(A beszélgetésről Farkas Evelin beszámolója megjelent az Egyetemi Élet hasábjain)

Múltbéli merengő…

In CategorySzakmai beszélgetés
ByVeisz Betti

Múltbéli merengő:

A 2010-2011-es tanév tavaszi szemeszterében központi témájául ’a szöveg a színházban’ gondolatkört adtuk meg A szövegtől a színházi előadásig és vissza címen. A (dráma)szöveg és a színház viszonyának sok nézőpontból való megvizsgálásával a két médium különbségét és kapcsolódási pontjait szerettük volna tudatosítani a szakkollégium hallgatóiban és a nyílt rendezvényeinket látogató diákokban is.

2010 február 9-13 között, a szemeszter elején kezdődött a Csokonai Színház által megrendezett DESZKA (Kortárs Drámafesztivállal), hiszen annak szakmai programja éppen a drámaszöveg vizsgálata volt abból a szempontból, hogy Irodalmi szöveg-e a dráma? Így hallgatóink nemcsak egyes mai kortárs drámák színházi előadásait tekinthették meg a fesztivál ideje alatt, hanem a szakmai beszélgetéseken is részt vettek, mégpedig kötelező jelleggel.

A mi általunk szervezett szakmai beszélgetéssorozat a ’szöveg és színház’ viszonyáról a következő hónapokban került megrendezésre. Mivel a színház kollektív alkotási forma, ezért a kérdés minden alkalommal arra vonatkozott, hogy kik a színházi szöveg alakítói és ez az alakítás hogyan történik az alkotási folyamatban részt vevő művészek (író, rendező, színész) különböző nézőpontjából.

Március 10-én Borbély Szilárd író, költő, drámaíró volt a vendégünk, aki a drámaszöveg sajátosságairól és a szövegnek színházi metamorfózisáról beszélt egy saját művének színpadra állítási tapasztalatai alapján.

Április 14-én Vidnyánszky Attila, Kossuth díjas rendezőt hívtuk meg, aki most a rendező nézőpontjából beszélt a szöveg különböző lehetséges szerepeiről a színházi előadásban. A rendezőt a szakkollégisták az általuk is ismert előadások tapasztalatairól és általános elvi problémákról kérdezték a színházi szöveg vonatkozásában.

Május 5-én a Csokonai Színház vezető színészei (Csíkos Sándor, Bakota Árpád, Ráckevei Anna, Mészáros Tibor, Mercs János) beszéltek a színész és a szöveg viszonyáról a tanulási, a próbafolyamatban és az előadás közben.

Beszélgetés Cserhalmi Györggyel

In CategorySzakmai beszélgetés
Bymikloseszter

2009. november 3-án (kedden) 17 órakor találkozunk Cserhalmi György színművésszel, rendezővel, akivel Takács Miklós és csapata beszélget a Boldogult úrfikoromban c. előadás kapcsán az alkotói szabadság kérdésköréről.

A szakkollégium utolsó elméleti foglalkozása

In CategoryElméleti foglalkozás, Szakmai beszélgetés
Byadmin

Ebben a félévben utolsó alkalommal május 7-én találkozunk a szokásos időben és helyen (18 óra, fszt. 7/8-as terem), beszélgetésünk témája pedig Valère Novarina Képzeletbeli operett című rendezése lesz.

Az előadás alkotói közül megtisztel minket jelenlétével Újhelyi Kinga színész és Rideg Zsófia fordító-dramaturg.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Halotti pompa

In CategorySzakmai beszélgetés, Színházlátogatás
Bymikloseszter

2009. február 25-én megkezdjük a második félévének színházi programját.  Szerda este 19 órától a Borbély Szilárd: Halotti pompa c. előadást fogjuk megnézni Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadás után Ráckevei Anna színésznővel, Borbély Szilárd szerzővel és Rideg Zsófia dramaturggal beszélgetünk.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A talizmán

In CategorySzakmai beszélgetés, Színházlátogatás
Bymikloseszter

December első hetében két program is várta a szakkollégium hallgatóit. A hét első felében Tömöry Márta A talizmán c. meséjéből készített ifjúsági előadáson vehettek részt az érdeklődők, míg csütörtökön (dec. 4-én) az előadás rendezőjével, a Blattner-díjas bábművész Szász Zsolttal beszélgethettek.

Találkozó Vidnyánszky Attilával

In CategoryHírek, Szakmai beszélgetés
Byadmin

Az első első színházi találkozó vendége Vidnyánszky Attila, a Csokonai Színház igazgatója-művészeti vezetője lesz, akivel a 2008/2009-es évad műsoráról és a Bánk bán c. operáról fog beszélgetni Takács Miklós.

A találkozó helye a X. terem, időpontja 2008. október 2. (csütörtök) 15.45.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a beszélgetésre, ezért nyugodtan lehet hozni barátokat, csoporttársakat, kollégákat.