Lápmaláztól izomlázig

In CategoryElméleti foglalkozás
ByVeisz Betti

Somogyi Tibor beszámolja a szakkollégium kunhegyesi csapatépítő tréningjéről.

Egy focicsapatnyi társaság egy októberi szombat reggelen vonatra szállt, hogy Kunhegyesre, egy igazi ősi kun városba utazzon. Nem a turisztikai érdeklődés vezérelte őket elsősorban, hanem a kipróbálás és megismerés vágya vetette őket több mint száz kilométerre Debrecentől.
Ezek a fiatalok a debreceni Pálffy István Színházi Szakkollégium tagjai voltak, akiket egy kétnapos színházi, csapatépítő tréning várt a célállomáson, amelyet a Csokonai Színház jeles művésze, Bakota Árpád tartott. A helyszín a belvárosban egy iskola tornaterme volt, ahol később az éjszakát is töltötték, de előtte egy igazán mozgalmas nap várt rájuk.
Miután megérkeztek és energizálták magukat némi friss pogácsa és kávé segítségével, rögtön kezdődött a tréning. Először bemelegítés következett, amikor olyan izmaikat is megmozgatták, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudtak, majd mindenféle mozgásos játékok lazították el a kis csapatot, és persze előkerültek a színes lufik, amelyeknek kókadt gumitestébe levegőt fújtak, és ezzel életet adtak nekik, hogy aztán az egész hétvégéjüket meghatározzák. Sok móka kötődött később hozzájuk az est folyamán, akárcsak némely lézerkarddá lényegült polifómhoz is. A tapsolásos-combütögetős ritmusjátékok elég nagy fegyelmet és koncentrációt követeltek a csapattól, és olyan mellékhatásokkal jártak, mint a lila combok.
Miután felturbózták izmaikat, megfelelően ellazították magukat és megtalálták egymással a közös ritmust, másnap már szintet léptek: megismerkedtek az improvizáció alapjaival és ráérezvén az ízére maguk is előadtak improvizációs jeleneteket.
Nemcsak a tréninggel foglalkoztak azonban, tettek több kulturális sétát is Kunhegyesen, amely mellesleg elnökük otthonául is szolgál, megismerkedtek egy Kálvin szoborral és a Malom nevezetű kulturális egységgel. Másnap néhányan a játszótéren kipróbáltak több formabontó játékeszközt, és egy kedves cukrászdában kapucsínóztak és megkóstolták a kunhegyesi krémest, míg a társaság másik fele a templomban szerzett lelki útravalót.
Sajnos nemcsak a madarak repülnek ezen a tájon gyorsabban, de az idő is, és mire még jobban belefeledkezhettek volna a dolgokba, indulniuk kellett haza, mert a vonat nem vár.
A lámpalázukat leküzdötték, és a tréning által okozott izomláz is mulandó, de a sok kellemes élmény megmarad.

Videó a tréningről:  http://www.youtube.com/watch?v=unZI1BiJpN0&feature=feedlik

Képes beszámoló pedig: https://picasaweb.google.com/112311946159408360579/PISzSzTreningBakotaArpaddal2011Okt89?authuser=0&feat=directlink

 

Comments are closed.