Szihalmi Csilla – Szakmai önéletrajz

Önéletrajz 4 és fél percben
A platánfák árnyékában, az egyik padon egy lány ül, néz a villamossínen szirénázva elrohanó mentő után, miközben egy öregúr lép oda.
ÖREG: Kezét csókolom. Szabad lesz? (mutat a padra)
LÁNY: Persze. (udvariasan bólint, majd nézi a gyülekező tömeget)
ÖREG: A barátjára vár?
LÁNY: Nem, csak az ünnepségre jöttem.
ÖREG: (rövid szünet után) Én a barátaimra várok. Kirándulunk kicsit… régen itt laktam, arra, a Molnár utcában. (közben a Tisza-part felé mutat, a tömeggel ellenkező irányba) Most, a válás óta, Székkutason élek… Tudja, hol van? Biztos tudja. (közben a lány szemüvegét vizslatja)
LÁNY: Szoktam arra menni busszal, Debrecen felé, ott tanulok.
ÖREG: Debrecen? Az igen! Jó messze van. Mit tanul?
LÁNY: Magyar szak, ez lesz az utolsó évem.
ÖREG: Tehát tanár lesz? Itt, Szegeden nem volt ez a képzés? Az unokám is ide jár az egyetemre. Vagy maga nem idevalósi?
LÁNY: De igen, itt születtem, azóta is itt élek. Kellett a váltás. De nem tanár leszek, csak bölcsész.
ÖREG: Szép, nagy város mindkettő. A villamos, a meleg, a síkság. A Tiszántúl. Ismeri azt a dalt? Tiszán innen, Dunán túl…?
LÁNY: (elmosolyodva) Hogyne.
ÖREG: Testvérei vannak?
LÁNY: Hárman vagyunk, van egy nővérem és bátyám.
ÖREG: Hány éves?
LÁNY: Huszonhárom.
ÖREG: Az unokám is, ősszel tölti be a husszonnégyet… ő… 87-es.
LÁNY: Én meg 88, júniusi.
ÖREG: (sóhajt) Fiatalok. És a szülei? Nem bánják, hogy olyan messzire került?
LÁNY: Egyáltalán nem. Bár… elváltak. Az édesanyám is szeret utazni. Egyébként ő is tiszántúli. Kiszombori. (halkabban, befelé mosolyogva) József Attila is járt arra.
ÖREG: József Attila? Ez pedig Juhász Gyula városa. Maga meg magyar szakos. És mégis elment?
LÁNY: El. Ráadásul élt itt még egy harmadik költő is nemrég, Baka István, ott laktak a Molnár utcában, mi meg két lépcsőházzal arrébb, mikor születtem. Aztán elköltöztünk. (pár másodpercig hallgatnak mindketten) De az egyetemet itt kezdtem. Itt végeztem az alapképzést magyar alapszakon, filozófia és esztétika mellékszakkal.
ÖREG: Nyelveket beszél?
LÁNY: Angolból van nyelvvizsgám, most az olaszra készülök. Itt, Szegeden kicsit belekóstoltam a latinban és a románba is.
ÖREG: Román? Vannak kint rokonai?
LÁNY: Nincsenek, csak érdekel az erdélyi irodalom. Az egyetem révén voltam is kint Kolozsváron három hetet, kb. három éve.
ÖREG: (rövid szünet után) Odanézzen! Jönnek a táncosok. Hamarosan kezdődik. Maga tud táncolni?
LÁNY: Kiskoromban tanultam társastáncot, de az első verseny után abbahagytam, aztán Kolozsváron jöttem rá, hogy néptáncolnom kell, azóta hellyel-közzel el is járogatok.
ÖREG: Valaha én is tudtam kicsit. Ezekkel a lábakkal már nem lehet. Marad a zene, meg néha a színház. Volt most a Szabadtérin?
LÁNY: Az ember tragédiáján. Szeretem a színházat.
(közben négy további öregúr érkezik, beszélgetve, mosolyogva)
2. ÖREG: Szervusz, Pista bátyám, udvarolsz?
ÖREG: Beszélgettünk a kis hölggyel. Magyar szakos és szeret táncolni.
3. ÖREG: Ott is vannak táncosok, a túloldalon. Látjátok?
4. ÖREG: Mindjárt lesz zene is, ahogy nézem.
5. ÖREG: Kezdődik az ünnepség.
LÁNY: Akkor én közelebb is megyek most már. Viszontlátásra!
Publikációs lista:
A Hullám ereje = Szkholion, 2011/tavasz, 100-107. o.
http://www.szkholion.unideb.hu/legujabb/2011tavasz/2011_1.pdf